Irodalmi blogok

A címből arra lehet következtetni, hogy a főhős utolsó napjainak leszünk tanúi, ami nagyjából így is van. A halálhírre a „barátok” rögtön a feljebbjutáson gondolkoznak, és nem a részvéten. Sajnos régen olvastam, és nem túl nagy figyelemmel, úgyhogy nem sok maradt meg belőle. Mindenesetre érdekes, bár kissé vontatott a regény. Az is kezd zavaró lenni, (és ez független ettől a műtől) hogy a harmadik orosz regényben is egy hivatalnokkal találkozunk. Ez van. A kötelezők és a korszakok átka. Főhősünk egy átlagos, hivatalát végző tisztviselő, aki éli mindennapjait, halad felfelé a ranglétrán, megházasodik, gyerekeket nevel és vannak nehézségei az életben. De hála Tolsztojnak mégsem annyira hétköznapi Ivan Iljics élete. Betegsége, melyet az orvosok sem tudnak diagnosztizálni, igencsak megkeseríti az ő és családja élete utolsó éveit, napjait, de ugyanakkor elgondolkoztatásra is kényszeríti. Vajon helyesen élt-e, vajon mindig a megfelelő döntéseket hozta. Azonban ez a visszatekintés kissé túlzó önváddá válik. Élete végén teljesen megváltozik és kibékül magával és a világgal.